Casper közvetlenül az elválasztás után került ide. Artha és én azonnal beleszerettünk. Artha napokon belül azt mondta: "Jó fiú, Casper". Majd jött a "Lépj fel, Casper". A 150 szavas szókincséből, amely 30 hangot tartalmazott, mint például telefon, csöpögő csap, kutyaugatás, kígyósziszegés és számos más hang is, az új madár nagyon hamar sokat eltanult.
Egész mondatokat is, így nem tudományos, de közelről megfigyelt következtetésem az volt, hogy a hangok és szavak 40%-át helyesen használta. Soha nem mondta ki, hogy 'Jó éjszakát', este előtt vagy 'Viszlát', hacsak nem távozott. Soha nem mondta, hogy 'Miau', ha megkérdezték tőle, hogy megy a kutya. Bizonyos dolgokat tehát mem vett át a másik madártól.
Viszont Casper gyorsan megtanult tőle 12 állathangot. Soha nem vett fel sok emberi szót, és olyan tehetséget mutatott, amivel Artha nem rendelkezett. Casper muzikális volt, és még mindig az. Megtanult madárdalokat utánozni és fütyülni, beleértve Mozartot és Beethovent is. Ez már körülbelül 17 éve így van.
Időnként Artha hallható, amint azt mormolja: "Artha- Partha puding és pite megcsókolta a fiúkat, és megríkatta őket.". Casper csak a Beethoven ötödik szimfóniájának első ütemét fütyüli ilyenkor. Ha arra kérik, hogy "énekeljen fülemülét", amit egykor tökéletesen csinált, már nincs többé semmi a szárnycsapkodáson kívül. Tehát a papagáj nem csak tanul, de felejt is.
A papagájok ugyanakkor rendkívül társaságkedvelőek, és folyamatosan érintkeznek az állomány tagjaival. Ha fogságban vannak, és nincs madárrajuk, megpróbálnak beilleszkedni az emberek közé. Sok papagáj a mi nyelvünkhöz folyamodik. Mások nem. Szerintem szomorú hiba sajnálni egy nem hangoskodó madarat, még akkor is, ha egy beszélő fajhoz tartozik. A nem beszélő papagájok ugyanolyan ragaszkodóak, intelligensek és érdekesek, mint a hangoskodó társaik.